Ismerős kifejezések. Talán mindenkinek van a fejében valami ezekkel kapcsolatban, vagy lehet azt hiszi ugyanazt jelentik… Ezért gondoltam, hogy írok egy szösszenetet a különbségekről…
Alapesetben kavarognak a fejünkben a gondolatok. Rendszerint pár másodpercenként váltják egymást. Például arra gondolok, lejárt a mosógép ki kell teregetni, miközben megszólal egy régi szám a rádióban, és eszembe jut egy régi szerelem, majd füstszagot érzek, beugrik, jaj a pirítós sütőben felejtettem a kenyeret! és a többi… ismerős? Gondolom igen. Alaphelyzetben mindannyian így működünk. Gondolatok jönnek-mennek váltják egymást. A figyelmünk elkalandozik, hol ide, hol oda… Ha meg még Facebook-ozunk is közben, akkor aztán igazán megy a csapongás! 🙂
Nos, a meditáció egy elcsendesedés. Gondolatmentes állapot. Nem könnyű elérni. Mert amikor arra gondolsz, hogy „No, most nincs egy gondolatom sem!” akkor ugye máris gondolkodsz. A gondolatok nélküli állapot eléréséhez vezető út a relaxáció, és a koncentráció.
A relaxáció során nem csak eltereljük a figyelmet a hétköznapi dolgokról, hanem tudatosan ellazítjuk a testet és az elmét. Relaxáció alatt szólhat egy kellemes zene, ami alatt ellazulunk. Vagy valaki vezetheti is a relaxációt, itt az a cél, hogy a figyelmet a testünkön tartsuk. Például jógaórák végén rendszeresen végigvezetjük a testen a figyelmet. Minden testrészt igyekszünk tudatosan ellazítani. Ez valójában alapfeltétele annak, hogy képesek legyünk a későbbiekben meditálni. Egy feszengő test ugyanis mindig elvonja a figyelmünket, érzeteket generál, így nehéz nyugalomban maradnia az elménknek.
Következő szint a jógában a koncentráció. Itt egyetlen dologra összpontosítunk, mint például a nagyvadak, vadászat közben.
Megszűnik a külvilág, a belvilág. Csak az a dolog létezik, amire a fókuszunk irányul.
Koncentrációs gyakorlat például, mikor a gyertya lángját figyeljük, és csak arra koncentrálunk. Vagy a légzésünket figyeljük, semmi mást. De ha hallottál valaha a „flow” élményről (Csíkszentmihályi Mihály), amikor annyira belefeledkezel egy tevékenységbe, hogy minden más gondolat kinn reked, nos ez is a koncentráció egy formája, csak inkább automatikus, kevésbé tudatos. Vagy amikor egy meredek köves lejtős futsz lefelé – tudsz másra gondolni, mint arra, hogy hova lépsz? Mikor egy meredek sziklafalon kapaszkodsz felfelé – nyilván nem jut eszedbe, hogy befizetted-e a villanyszámlát… Mert ha elkalandozna a figyelmed, súlyos árat fizetnél. A testi épséged múlik rajta, hogy koncentrálj. Ismerős ugye? Azért érezzük azt a tevékenység befejeztével, hogy ellazultunk, feltöltődtünk, mert egy kicsit megpihent az elménk. Csak egy dologgal kellett foglalkoznia: az itt és most zajló dolgokkal.
És innen tudunk továbblépni a meditáció felé. Ha megtanultál koncentrálni, azaz csak EGYETLEN gondolat van a fejedben, innen könnyebb továbblépni a gondolatmentes állapotba. Az ürességbe, az elme csendjébe. Néha spontán megtapasztalod, a flow élmény után. Mikor egy kellemes „ürességet” érzel, megvan? Az a néhány másodperc a valódi meditáció. Ha rendszeresen gyakorlunk, olyan idegpályákat aktiválunk, amelyek segítségével később könnyebben elérhető ez az állapot, és egyre tovább fenntartható.
A nagy megvilágosodott mesterek ebben az állapotban órákat, napokat, heteket képesek eltölteni, sőt, életük végéig is benne tudnak maradni.
