Eric Berne világhírű kanadai pszichiáter szerint alapvetően háromféle “énállapotban” tudunk működni. Egyrészt van bennünk egy gyermeki én, aki lelkesedik, kreatív, új dolgokat tud kitalálni. Ez az egyik véglet. A másik végletben van a szülői énünk, aki korlátokat szab, visszafog, kereteket teremt. A harmadik énállapot, az arany középút, a felnőtt énünk, aki a jelen pillanat adottságait szem előtt tartva, racionális döntéseket tud hozni.
A mai futásom példájával remekül tudom szemléltetni, hogy mit is jelent ez a gyakorlatban. Amikor láttam, hogy milyen szépen süt a nap, fellelkesedtem, hogy menni kellene futni! És lehet, hogy már virágzik a leánykökörcsin, olyan jó lenne látni! Szóval a lelkem ugrándozott: “Menjünk kökörcsint nézni! Menjünk kökörcsint nézni!” – ez a gyermeki énrészem hangja volt. 🙂
Igen ám, de a kökörcsin nem nyílik úton-útfélen… megvannak a napos délnyugati lejtők a hegyen, ahol szeret élni. Azokat megközelíteni viszont “combos”. Szóval a kökörcsin látványáért meg kell dolgozni. Márpedig én mostanában nem vagyok túl erős futóformában. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy nyílik már a kökörcsin! Egy fotót se láttam még a futótársaktól, amin kökörcsin lett volna. Márpedig a futók előszeretettel fotózzák a szép lilás-fekete, tél végi virágot. – ez volt szülői énrészem hangja.
Megoldás: felszerelkeztem enni-innivalóval, és olyan hozzáállással, hogy 3,5 kilométer után kell majd eldöntenem, hogy a kökörcsines lejtők felé veszem-e az irányt, ami 14 kilométert jelent, vagy csak egy lazább 10 kilométeres kört vállalok be. Nem döntöttem el előre, de megadtam az esélyt mindkettőnek. Ahogy elkezdtem futni, éreztem, hogy bizony nem repkedek, holott az első 3,5 kilométeren nincs is sok emelkedő. Így Virágos nyereghez érvén úgy döntöttem okosabb, ha a rövidebb utat választom. Talán két hét múlva megpróbálom a hosszabbat. – ez volt a felnőtt énem döntése. Elfogadtam, hogy a mai napba ennyi fér bele.
És ahogy megbékélve saját döntésemmel kényelmesen kocogtam tova, egyszer csak gyönyörű színes ernyőket pillantottam meg. A siklóernyősök gyakorolgattak Vörös Kőváron. Megálltam, néhány percig gyönyörködtem bennük, majd tovább indultam.
Pár kilométerrel arrébb két őzike suhant át előttem az úton. Megkapta a gyermeki énem a jutalmat, volt öröm, boldogság és elégedettség. A futást pedig úgy fejeztem be, hogy feszegettem ugyan a határaimat, de nem léptem túl túlságosan.
Miért fontos ez az egész?
Mert egészséges emberként szükségünk van időnként mindhárom énállapotra. A gyermeki énünk fejéből pottyannak ki az ötletek, az új célok. De ezek a célok néha túlzóak, néha túl gyorsan akarjuk őket, néha irreálisak. Ha a gyermeki én dominál állandóan lelkesedünk, tervezgetünk, de lehet, hogy nem történik semmi. Vagy csak belevágunk, és idejekorán abbahagyjuk. Ekkor be kell, hogy kapcsoljon a szülői énünk, aki korlátot szab, nehogy butaságot kövessünk el. Igen ám, de ha a szülői én dominál, akkor meg el se kezdünk semmit, mert minden túl veszélyes, túl sok erőfeszítést kíván, stb…
Itt jön képbe a felnőtt énünk, aki reálisan felméri a célokat, mi az ami elérhető, milyen időtávon belül és megtervezi a cél eléréséhez szükséges lépéseket. A sikeres ember ebben az énállapotban tartózkodik leginkább.
Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy mindannyian mindhárom állapotban tartózkodunk időnként. Egy adott szituáció kiválhatja belőlünk ezt is, azt is.
És ami még egy kis non-plusz ultra az egész sztorihoz… A Kínai Asztrológiában is megvannak ezek az állapotok!
Minden évszakon belül.
Az évszak indító állatok (Tigris – tavasz; Kígyó – nyár; Majom – ősz; Disznó – tél) a gyermeki énállapotot tükrözik.
Kell is a lelkesedés, hiszen egy új évszak indul! Annak az embernek, akinek sok évszak indító állat (ún. “utazó ló”) van az asztrológiai képletében, sokszor jellemzi a hirtelen lelkesedés, majd kifullad a láng. Sok minden érdekli, belevág dolgokba anélkül, hogy felmérné valójában mi vár rá, aminek később csalódás, kiábrándultság lehet a vége. Ők szeretnek utazgatni, mocorogni, és sikerük titka lehet az, ha a hivatásuk utazáshoz kapcsolódik.
Az évszakok közepén lévő állatokban (Nyúl – tavasz; Ló – nyár; Kakas – ősz; Patkány – tél) kiteljesedik az adott évszak. Megvalósul, aminek meg kell valósulnia. Ezeket az állatokat “Románc virág” csillagoknak nevezzük. A felnőtt énállapotnak feletethetők meg. Akinek sok ilyen állat van a képletében népszerűségnek örvend, könnyen teremt kapcsolatokat, jól megy neki az emberekkel való “smúzolás”. Érdemes lehet olyan szakmát vállalnia, ahol a kapcsolatteremtés vagy a népszerűség kulcsfontosságú, mint például televíziós szereplők esetében, de a tanári pálya is kiváló számukra (csak néhány példát említek).
Az évszak záró állatok (Sárkány – tavasz; Kecske – nyár; Kutya – ősz; Bivaly – tél) a befejezést jelentik. Korlátot vonnak az évszaknak, addig tart, és nem tovább. Ezek a csillagok a szülői énállapotnak feleltethetők meg. Akinek sok ilyen állat van a képletében, sokat foglalkozik az elmúlás gondolatával. Előfordulhat, hogy nem szeret szembesülni azzal, hogy valamit be kellene fejezni – legyen az akár csak egy jó könyv. Hajlamosak halogatni a döntéseiket. Ilyen csillagokkal érdemes tudatosítani, hogy minden elmúlik egyszer, és lehet, hogy valami jobb érkezik helyette. Érdemes rendszeresen meditálniuk, ez segíti a múlandósággal kapcsolatos érzelmeik feldolgozását. Olyan foglalkozásban érezhetik jól magukat, ahol helyhez vannak kötve, nem kel egész nap jönni-menni.
#napipszicho #kinaiasztrologia #enallapotok